Néma Judit - 31!

Néma Judit

Néma Judit

31! – a város íze

A város időtlen, vak orrú zárt szobor,
nyers koromból vetkőznek a falak, testük sárga nyári fényfodor,
a megszűnés cirmos lila játéka a hajnal ,
ami éjjel folyik nappalra ovány érbe zárul.

A város íze ázik az ártérről sugárban,
először nyelvével csókol a vízfodor,
eltűnik a föld szürke kagylós kőkabátja,
a láthatatlan rét, mint bogas ernyő ellapul
és felülről mossa a Duna hullám-habdereka.

A város az ár puha torkán hangtalanul rezeg,
levelek közt úszó csendes bolygó egy fénybogár,
sok ezüstös hal súrolja a körülötte fénylő eget,
szorosan egymásbagyűrődő tenyerek csak az éjszakák,
mintha nem lenne minden a kezdetekig elhagyatott.