Bodrogi Sára - 31!

Bodrogi Sára

Bodrogi Sára

31!

Naponta legalább harmincegyszer képzeljük,
hogy a miénk – egyszer talán beköltözünk,
mint a galambok, és háziállataink egy életre
elijesztik a félelmeket. Nem tudom, hányszor
férne el benne a 15 négyzetméternyi szobánk,
de benépesítenénk, mint hangyák
a földet eső előtt.

Sokszor járunk arra. Olyankor csodáljuk, ahogy
a folyók összeérnek a sárkányhajók alatt, és
megtörik rajtuk a fény. A Border Collie-t, ahogy
elheveredik a horgászladikban, és a horizonton
túlra álmodja magát. A babakocsit tologató
párokat a parton. Mögöttük a narancssárgába
boruló épületet. Vajon kié lehet – szolgál-e
másra a galambok romantikázásán túl,
alszik-e ott valaki, vagy csak maga az éj.

Ma begyűjtjük az összes naplementét, és
megvesszük a szigettől a csónakházat.
A verandáról nézzük majd, ahogy újra és újra
levetíti az égitestek bújócskáját a Radó,
miközben hintaszékünk jobbján bölcsők
ringatóznak, és menhelyi mancsosok hevernek
a bal oldalán.