Bende Tamás - 31!

Bende Tamás

Bende Tamás

Bende Tamás: 31!
három folyó és egy sziget

Ha másé már a szülőház,
magadénak mondhatod-e még a várost?

A kert végében strázsáló diófát?
Szinte egyidős veled.

A töltésoldalt, a Rábcát, az árteret?
A nádast egy késő szeptemberi délutánon,
amikor először érezni, hogy a hideg közeleg?
A holtág vizeiben a csillanást?

Befőttes üvegben erjesztetted a kukoricát.
Mézet kevertél hozzá, kenyérbelet,
és gondosan elhelyezted a terasz peremén.
Mindig odatűzött a nap.

Felkészülten érkeztél a partra.
A ládában úszó, damil, ólom és horog.
Először mindig a snecik jöttek, az apróhalak.
Pedzegették a csalit, játszottak vele.
Szétrebbentek, ha rárabolt egy kárász,
egy kisebb ponty vagy egy vörösszárnyú keszeg.

Magadénak mondhatod-e még a Radó-sziget
gesztenyéit és az elgurult borosüvegeket?
A hétvégék felszabadult nevetéseit?
Ahogy részegen összekapaszkodtok,
és megindultok a híd felé, átmentek a Rába felett,
a belváros mélyére, ahol reggelig szól a zene.

Magadénak mondhatod-e még a Püspökerdőt
és a Szigetköz bicikliútjait? A sátorozást a parton?
A kikötött kenuk némaságát?

Magadénak mondhatod-e még a Mosoni-Dunát?
Az aranypartot, a folyami kagylókat, az örvényeket?

Hová tűnik el egy fél életnyi emlék?
És mi lesz vele?