Ábrahám Eszter - 31!

Ábrahám Eszter

Ábrahám Eszter

31!
alkalmi vers, ami megidéz egy másikat

Még átfért a fejem a korlátnál
és féltem, hogy leesem a hídról
de muszáj volt néznem Révfalunál
hogy lesz tinta a sárból
és éreztem, eltűnök én is
hogy a folyó ereimben folyik
és a vér soha nem válhat vízzé
én sárral költenék mégis.

– itt dobog ez a sziget –
Amott a padom, mindenki padja
körben: a múltunk és a jövőnk
a vízben az arcom, mindenki arca
– átfolyik rajtunk az időnk –
dédapám vígan pecázott,
nagyanyám látott itt sellőt
apám murvával kacsázott
én várom a folyami szellőt
és csuklóm kéksége az övék.
Mennyi víz folyt itt le és
mennyi gondolat nem az enyém,
bokámnál gyűrűzik a folyó
és várom: ússzon egy dinnyehéj.

Nekem ez a folyó ugyanaz,
bármennyiszer lépek is bele